Az előző bejegyzéshez nagyon hasonlót mutatok most be a ReviewMe jóvoltából a kedves közönségnek. Szintén semmi köze a bringázáshoz, úgyhogy akit nem érdekel az hagyja nyugodtan abba az olvasást itt. Főleg mert nagyrészt megegyezik az előző bejegyzéssel. Ez az oldal most a www.casino.de. Mivel egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a szerencsejátékok manapság hazánkban is, elég ha csak a fővárosban épülő szerencsejáték-komplexumra gondolunk. Nem mindenki kedveli azonban a kaszinók légkörét, szerencsére azonban az interneten bármikor játszhatunk akár a véletlen, akár más emberek ellen.

Más kérdés, hogy ezek a tőlünk távol lévő virtuális játéktermek mennyire megbízhatóak. Elképzelhető, hogy az üemeltetők vagy a játékosok manipulálják a véletlent, torzítva az esélyeket. Az ilyen helyektől megvédhet, ha mások tapasztalataira hagyatkozunk, amit a bemutatott oldalon elérhetünk.

Egyebek mellett rengeteg játékhoz találunk leírást, szabályokat, de a leghasznosabb talán néhány nyerő stratégia bemutatása. Interaktív stratégiai "edzők"-el játszhatunk, ahol minden rezdülésünk után megtudjuk, hogy adott döntésünk éppen megfelelt-e a legjobb stratégiának.

A hasonló oldalakkal szemben itt nem áraszt el minket a csillogó villogó reklámok hada, hanem egységes és folytonos designt kapunk, amibe maguk a flash alkalmazások is beleillenek.

Az oldal elrendezése az angol változathoz képest kissé arabos, a jobb oldalon találjuk a főmenüt, és a németesek kedvéértés szerencséjére ugyanazt kapjuk, csak germánul. Mindenki boldog ettől, főleg én!

RSS-t itt nem kapunk, se elrejtve se sehogy, ez kellemtlen lehet anémet kaszinóhírekre vágyóknak.

A ReviewMe jóvoltából most egy újabb oldalt mutatok be, ezúttal semmi köze nincs a bringázáshoz. Ez az Online-Casinos.com. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a szerencsejátékok manapság Magyarországon is, elég ha csak a fővárosban épülő szerencsejáték-komplexumra gondolunk. Nem mindenki kedveli azonban a kaszinók légkörét, szerencsére azonban az interneten bármikor játszhatunk akár a véletlen, akár más emberek ellen.

 Más kérdés, hogy ezek a tőlünk távol lévő virtuális kaszinók mennyire megbízhatóak. Elképzelhető, hogy ők vagy a játékosok manipulálják a véletlent, torzítva az esélyeket. Az ilyen helyektől megvédhet, ha mások tapasztalataira hagyatkozun, amit a bemutatott oldalon elérhetünk.

Egyebek mellett rengeteg játékhoz találunk leírást, szabályokat, de a leghasznosabb talán néhány nyerő stratégia bemutatása. Interaktív stratégiai "edzők"-el játszhatunk, ahol minden rezdülésünk után megtudjuk, hogy adott döntésünk éppen megfelelt-e a legjobb stratégiának.

A leghasznosabb talán a kártya számláló, ahol bebökhetjük, hogy melyik kártyák nincsenek már a pakliban, így könnyebben átláthatjuk a esélyeket.

A hasonló oldalakkal szemben itt nem áraszt el minket a csillogó villogó reklámok hada, hanem egységes és folytonos designt kapunk, amibe maguk a flash alkalmazások is beleillenek.

A nyelv sem jelenthet nehézséget a szerencsejátékosoknak, hiszen a zsargon jóformán csak angol szavakból áll, így egy tapasztalt játékos nem tévedhet el.

Vannak RSS-ben követhető hírek is, akit érdekelnek az ilyesmik. Kicsit el van rejtve az oldal alján, de a szemfülesek megtalálják.

Ha egy olyan portált keresnél, ahol mindent megtalálsz ami kerékpározással kapcsolatos, akkor az Mpora Mountain Biking oldala pont téged céloz meg.

Kerékpáros tartalom minden mennyiségben: videók, hírek, érdekességek - és ami elmaradhatatlan a mai web2.0-ás korszakban, az a közösség. Beszélgethetsz hasonló érdeklődésűekkel a chatben és a fórumon (amelynek majdnem 24000 regisztrált tagja van).

Az főoldalon minden lényeges infót helyben megtalálsz: bal oldalon a legfrissebb hírek, az alatta lévő dobozban pedig a elkövetkezendő versenyek időpontjai és linkjei találhatóak. A nyitóoldal nagy részét a multimédiás tartalom tölti ki: mountain-bike események mozgóképben - egyből. Ez alatt a kiemelt hírek, majd a legaktívabb fórum témák találhatóak.

A fenti navigációs csíkon mindenki könnyen eligazodhat, a már említett fórumot a Community gombra kattintva érheted el. Nem csak az extrém és profi versenyzők társalgója ez, hanem hobbi szinten downhillező, trialozó és egyéb bringás ágazatokat űző tagok osztják meg egymással tapasztalataikat, és nem utolsó sorban csodaszép fotóikat saját készítésű vagy festésű bringáikról.

Hasonló oldalak gombamód szaporodnak mindenféle témákban, így hát érdemes megnéznünk a mi kedvenc témánkban is egyet - úgy gondolom, még lenne mit változtatni rajta - például akár magyar felülete is lehetne, de mindezek mellett (és a szintén remek magyar oldalak megtekintése után) érdemes ránézni erre a kezdeményezésre. 

Tudom, hogy régen nem írtam. Tudom, hogy folytatnom kéne a hadi kerékpározás történetét, de egy kis intermezzoként ezt mindenképpen ki kell próbálnom:

Létezik egy oldal, ahol a bloggerek és a hirdetők egymásra találhatnak, és mind a három szereplő jól já (blogger, hirdető, és maga az oldal). Ez az oldal pedig a ReviewMe. Lényege, hogy ha van egy kellőképpen látogatott illetve "híres" blogod (Google PageRank, hivatkozó linkek száma stb.), akkor azt beregisztrálva várhatjuk, amíg egy adott témában érdekelt hirdető ajánlatot tesz számunkra egy fizetett bejegyzés megírására. Ez gyakorlatilag magának a blogolásnak a megölése, de szerencsére kikötik, hogy jelezni kell a bejegyzés fizetett jellegét (lásd eme bejegyzés címét).  Pusztán azzal, hogy megírtam ezt a bejegyzést, kerestem elvileg 30 dollárt. Ha valóban létrejön a "tranzakció" akkor azt mindenképpen a régóta vágyott új kerékpáromra fordítom, ha meg nem fogadják el ezt a bejegyzést, akkor törlöm a fenébe :) Egyébként azt sem kötötték ki, hogy angolul kell írni, csak azt, hogy 200 szó legyen meg. Remélem ez megvan annyi.

48 órán belül kiderül, hogy átvertek, vagy milliomos leszek. Izgulok.

Kerékpáros gyalogság - a hadseregek egyik kevéssé ismert, ám annál érdekesebb része. Ki a kerékpáros katona? A válasz egyértelmű: aki a csatatéren kerékpárral közlekedik.
Mikor merült fel ennek a speciális gyalogságnak az ötlete? Akkor, amikor megjelent az úgynevezett biztonsági bicikli, amit John Kemp Starley talált fel 1885-ben. Ezek a kerékpárok masszív háromszögletű vázzal és két egyforma, vagy majdnem egyforma méretű kerékkel rendelkeztek, nem úgy mint az addig elterjedt hatalmas első kerékkel bíró velocipédek.
A sokkal használhatóbb típust ezután több helyen, többféleképp próbálták a haza szolgálatába állítani. Az Egyesült Királyságban elsősorban félkatonai illetve helyi egységeket szereltek fel vele; nem a hivatásos sereget. Franciaországban egy tiszt által tervezett összehajtogatható kerékpárral szereltek fel - kísérleti jelleggel - több egységet is. Olaszországban a mozgékonyságáról híres "Bersaglieri" hegyi osztag alkalmazott kerékpárokat az I. Világháború végéig.
A rövid áttekintés után vessünk egy pillantást a kerékpáros gyalogság úttörőire, fejlesztőire és hőseire.

A haderőnem születésekor a legátfogóbb fejlesztéseket és kísérleteket James Moss hadnagy végezte az Egyesült Államokban, a 25. Gyalogsági egység tagjaként (ez egy úgynevezett "színes" egység volt, fekete katonákkal és fehér tisztekkel). A legkülönfélébb típusokat kipróbálva Moss hadnagy és katonái hatalmas távolságokat tettek meg egy-egy "túra" alkalmával - nem ritkán 800 vagy akár 1600 kilométert!
Ennek eredményeképpen a 19. század végén az Államok hadserege a kerékpárt a katonák terepen történő szállítására kezde el alkalmazni.

 

 

A következő év nyarán Moss engedélyt kapott az egység bővítésére és további gyakorlatok megszervezésére. 20 önkéntest választott ki, akik közül 5 katona vett részt az eddigi túrákon.
1897. június 14-én vágtak neki a század legemlékezetesebb vállalkozásának, amire Moss hadnagy eddig készült - egy közel 3100 kilométeres túrának, Missoulától St. Louisig. A 20 katona 40 nap alatt (melyből 34-35-öt töltöttek pedálozással) naponta 85 kilométert teljesített, körülbelül 10 km/óra átlagsebességgel - az előző év nyarán tapasztalt probémák ismételten akadályozták őket.
Az újságok napi beszámolókkal tudosítottak az embertpróbáló gyakorlatról, melynek eredményét Moss hadnagy a következőképpen összegezte:

"Ez a túra egyértelmű bizonyíték arra az állításomra, hogy a kerékpárnak helye van a modern hadviselésben. A legkülönbözőbb időjárási viszonyok között és mindenféle úton tartottuk a napi 50 mérföldes [80 km] átlagot. A túra végére mindegyikünk jó fizikai állapotban volt. Veszteségeink mindössze 17 abroncs és féltucat váz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a biciklis alakulatok minden körülmények között kétszer olyan gyorsan tudnak haladni, mint a gyalogság és a lovasság - harmadannyi költséggel".

Megérkezésükkor több mint ezer civil kerékpáros tekert ki eléjük és kísérte be őket a városba, ahol nagy ünnepséget tartottak megérkezésük tiszteletére. Egy hétig maradtak St. Lousiban, majd vonattal hazatértek. A sikerek ellenére azonban nem folytatódtak a hadi gyakorlatok és tesztelések. A hadsereg szerint a számos előny ellenére a kerépár soha sem fogja tudni átvenni a lovak helyét.
A Spanyol-Amerikai háború 1898-as kitörésekor az egység a leghamarabb mozgósítottak között volt, és bátran harcoltak Kubában valamint a Fülöp-szigeteken, de a háború befejeztével máshová osztották be az csapat tagjait.

1974-ben az egység tiszteletére tíz kerékpáros vállalkozott a legendás túra felelevenítésére. A túrát két professzor, Pferron Doss és Richard Smith szervezte, a Montanai Egyetem feketékkel fogalkozó karáról. Mottójukat az egységtől kölcsönözték: "Előre".

[1] http://www.ltolman.org/99arch/01819ironriders.htm
[2] https://www.denix.osd.mil/denix/Public/ES-Programs/Conservation/Legacy/AAME/aame2b.html
[3] http://www.fortmissoulamuseum.org/25thInfantry.htm
[4] http://href.hu/x/1u1c

Régi terv valósult meg kedden. A freeblog főoldalát megnyitva feltűnt az ajánlóban kiemelt helyen lévő Kecsketanya blog - kattintottam és olvastam. A blog egy család életébe engedett bepillantást, de ez a család nem a szokványos körülmények között él. A honlapon olvasható történet szerint a szülők előzetes tanulmányok folytatása után egy organikus gazdaság kiépítésébe kezdtek Pacsérvisnyén, nem messze a Somogy-Baranya határvonaltól, a "Zselic erdeinek a határán".

Mit takar ez az organikus gazdálkodás? Nos, erről nekem sem sok jutott az eszembe, csak halvány sejtéseim voltak a napló utalásai alapján. Egy olyan farmot képzeltem el, ami teljesen önellátó - képes megtermelni a saját szükségleteit, talán még többet is. Mindig is érdekelt az ilyen kvázi robinzoni életforma, ezért döntöttem úgy, hogy egyszer mindenképp meglátogatom őket. Szóltam hasonló gondolkodású osztálytársamnak, Árpádnak - majd egy rövid emailváltás útján jeleztem látogatási szándékomat a Tanyán. Mint később kiderült, részben rosszul képzeltünk el néhány dolgot.

A túra híre gyorsan terjedt és két kerékpározást kedvelő osztálytársam is csatlakozott hozzánk, Bálint és Gergő. A meleget (a kellemetlen, kábító meleget) elkerülendő a reggel 6 órás indulási időpontot választottuk. Árpád Ötvöskónyiból országútival érkezett percre pontosan, a többiekkel Kadarkúton találkoztunk 20 kilométerrel odébb. Utunkat csak a hajnali csípős, hűvös idő hátráltatta, viszont a Mikétől felújított út nagyon jót tett a tekerési élménynek, jól szuperáltak a Maxxis külsők. Kadarkútra 15 perccel korábban oda is értünk. Miután befutott a kaposvári brigád is, egy apró gikszer után megleltük a Visnye felé tartó utat is. Nem sokkal a célállomás előtt kértünk egy utolsó útbaigazítást - megtudtuk hogy "lesz egypár domb". Hát volt. Az út mint egy hullámvonal haladt, jól meg is izzadtunk az erősödő napsütésben. Ráadásul eltévedtünk, megtettünk körülbelül 20 kilométernyi felesleges utat fel-le.

Végül egy öreg néni segítségével rátaláltunk arra a földútra, ami a tanyához vezet. Árpádnak nem volt tanácsos az országúti kerékpárjával a még mindig sáros földúton gázolnia, ezért vállon cipelte tovább a kerót, végül mi is a tologatás mellett döntöttünk a dagonyázás ellenében. A tanyán később meg is említettem, hogy átalakultak a fogalmaim a járhatatlan útról - és most nyár van, nem tél, vagy az olvadó hótól áradó tavasz!

Igazán örültünk, amikor megláttuk a házat - örültünk hogy nem tévedtünk el és vége a terepezésnek. Két ugató kutya fogadott minket, majd nemsokára Ökördi Zsuzsanna, a háziasszony. Azért ebben a sorrendben, mert igazság szerint azt elfelejtettem közölni, hogy körülbelül mikor érkezünk. Bemutatkozás után beinvitáltak minket a tanyára, a két kutya immár a barátunk volt. A teraszon frissen fejt tejet, házi sajttot és túrót, valamint saját sütésű cipót kóstolhattunk, miközben beszélgettünk az életről a tanyán, a működésről, a lehetőségekről, a múltról, jövőről. Mint már említettem a bejegyzés elején, volt néhány téves elképzelésem.

Először is, egy ilyen gazdaság nem elszigetelt - legalábbis elméleti síkon nem (a fizikai elszigeteltség érezhető inkább). Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, komplett szervezeti élet folyik hasonló emberek között - határok nélkül. Másodszor nem önellátó. Könnyű volt nekem elképzelni a panelből, hogy szépen bevetünk, etetünk, fejünk, aratunk - de ez nem így megy, ugyanis az állatok mellett a két szülőnek és a tizenéves lányuknak már nem sok mindenre marad idejük, még egy veteményeskert is túl sok plusz munkát jelentene az általa nyújtott haszonnal szemben.

Visszatérve az ételekre-italokra: hát, a legjobban talán az írja le őket, hogy összehasonlíthatatlanul jobbak a bolti, E-ktől hemzsegő termékeknél. Különösen a medvehagymás kecskesajt. Beszélgetés közben megismertük Keszthelyi Pétert, a családfőt és Flórát, a lányát. Flóra Pécsen kollégista - és még azthittem nekem a nehéz kollégistának lenni. De a világ többi része szerinti "hátrányos helyzete" ellenére Flóra szuper tanuló, holott az első pár tanulóévet kvázi magántanulóként végezte, hiszen édesanyja középiskolai tanár volt, mielőtt a pacsérvisnyei életet választotta.

A frissítő után körbenéztünk a gazdaságban, Gergő kolléga minden állatot megörökített, meglestünk egy kecskefejést, barátkoztunk a szamárral, disznókkal kommunikáltunk és bekukkantottunk a tehenekhez is. A városiak rácsodálkoztak, hogy jobban tejelnek, ha rádiót hallgatnak, de nem is akármit: génmanipulált növényekről figyeltek egy vitát. Ennek érdemes lenne utánajárni, hogy miért is szeretik a muzsikát ezek a jószágok.

Bálintnak sajnos időre haza kellett érnie, de még szívesen elvállaltunk egy kis háztáji munkát - nevezetesen bálákat logisztikázni. Neki is estünk volna, gondolván széna-szalma könnyű dolog, de valójában sok széna-szalma az sok kiló is, egy bála 300 kilogramm körül mozog. Ezért is jött jól a négy plusz fő, hiszen még görgetni is nehéz, még két-három embernek is. Amúgy a pajtában kellett néhányat odébbtolni, hogy több beférjen, hiszen kint a nedvességtől megrothad. Ugye, kedves barátaim, ha jobban körülnézünk, akkor van annál fontosabb probléma is, hogy mondjuk az MSN megint lefagyott...

A rövid bálázás után betekintettünk a sajtműhelybe is, ahol láttunk többféle fázisban lévő, többfajta sajtot is készülőben, a készítési metódus főképp időhiány miatt rejtve maradt előttünk, egyelőre. Felkerül ez is a legközelebbi látogatás tennivalói közé, a vendégház meglátogatása, és a másik szép erdei út kipróbálása mellé.

A búcsú előtt még bevásároltunk magunknak, mindenki kiválasztotta a legkedvencebb tejtermékét, és abból egy jókora darabbal látta el magát. Majd biciklire pattantunk megint, a kaposváriak elsiettek, mi meg hazakerekeztünk, azthiszem egészen egyedi élményekkel.

A képeket Vida Gergelynek köszönhetem

Ki gondolt már arra, hogy a kerékpárok egyik legközönségesebb és legelemibb alkatrészét, a hajtásláncot elfelejthetjük valaha? Első blikkre furcsának tűnhet, de az ötlet mindenképpen érdekes.

Az ötlet amúgy nem újdonság - már az 1890-es évek elején megalkották az első láncnélküli bringákat, sőt 1899-ben Marshall "Major" Taylor világbajnok lett egy Orient Chainless kerékpárral.

Rengeteg előnye van, többek között nem kell rendszeres karbantartást végezni rajta, nem kell olajozni, nem esik le a lánc - megkímélve minket akár balesetektől is, kisebb, nem olajozza össze a nadrág szárát, változatlan teljesítmény bármilyen időben és még sorolhatnánk.
Mindezek egy profi bringás szívét talán nem dobogtatják meg, de egy amatőr bringás nagy hasznát veheti egy ilyen erőátviteli rendszernek. Hátránya talán csak annyi, hogy plusz 1 kilót jelent a kerékpár súlyában.

A működési elv egyszerű: a pedál egy belső átviteli rendszert hajt meg, ami közvetlenül adja át az erőt a hátsó keréknek, kiküszuöbölve így a láncot és a hátsó láncvezetőt.

Kipróbálnám mindenképpen.

Források:
http://bcc.gn.apc.org/tbc/2003/summer/chainless.htm
http://www.kk.org/cooltools/archives/000049.php
http://www.zerocycles.co.uk/
http://www.dekrabike.com/ddrive.htm

Bő egy hónap után ismét jelentkezem. Igaz, még nem egy igazi tekerős beszámolóval, inkább egy kis magyarázattal. Először is köszönöm mindnekinek a látogatást, és elnézést kérek a hiperritka postolás miatt, de sajnálatos módon életem olyan szakaszába érkeztem, ahol bizony érettségizni kell.

Ez persze nem csak úgy van, hogy odamegyek, azt jóvan, hanem tanulni is kell ugyebár. Szóval kis stréber módjára a tanulásra fogom az egyéb tevékenységek mellőzését. "De meddig?" - kérdezhetik tőlem gondolatban (jogosan) az olvasók. A megpróbáltatások június 21-én érnek véget, de azért igyekszem addig összedobni valami érdekeset.

Mindaddig a blogot szabadidőmben csiszolgatom technikai szempontból. Mint a többi blogger bizonyára észrevette, megújult a freeblog és igyekszem kihasználni a új, hasznos lehetőségeket, amiket nyújt.

Utána ígérhetem, hogy lesz itt nemulass. Túrák, maratonok, versenyek, miegymás. Be kell hoznom a lemaradásomat kilométerek tekintetében.

Hát, ez is megvolt. Kaposváron először - szerintem igazán sikeresen - lezajlott a Föld Napja alkalmából rendezett kerékpáros felvonulás. Becslésekbe nem mennék bele, ezt majd a hivatalos oldalon, de sokan voltunk, ezt elhihetitek. Ha nekem nem, hát a képeknek.

Rengeteg vacilálás után döntöttem Kaposvár mellett, Budapestet sajnos egyéb okokból buktam. Így rövid tervezésre volt szükség - mindössze a jól megszokott vonalon kellett lecsekkolni, hogy mikor mehetek kerékpárt szállítva Kaposvárra. Találtam is egy vonatot, ami épp 9 perccel ér be az indulás előtt. Ez remek, csak ne késsünk ugyebár... A jegy meglepően olcsó volt, a kerékpárt 50km-re 108 Ft-ért vitték. Felszenvettem a kis piroskára a montit, majd leszenvedtem Somogyszobon, majd ismét fel, és Kaposvárott ismét le. Élmény volt.

Az állomáson már várt a helyi osztálytársam, aki szintén szimpatizáns. Csak pár perc volt hátra az indulásig, ezért szupersebességgel a helyszínre eveztünk, ahol már szép tömeg gyülekezett. Ez a tömeg 2 részből állt: a bringások, no meg egy esküvős menet, akik a polgármesteri hivatalba tartottak. Jól megfértünk egymás mellett, később is találkoztunk velük, a mikor a menet a templomnál tartott, a mi menetünk is odaköszönt.

No de vissza az elejére. Azt már nem is kell leírnom, hogy minden korosztály képviseltette magát. Dudák, kürtök és a zöld pólós fiatal szervezők megindultak, utánuk meg a többiek. A zöldek rendkívül jólszervezettek voltak: voltak felvezetők, sereghajtók, sávon-belül-tartók, forduló-biztosítók - így baleset, attrocitás abszolút ki volt zárva. Egyik jeles zöldpólós volt Balinto, akinek sajnos elfogyott a küllőkártyája, így nekem már nem jutott. Oh, plusz még egy reklámember is járta a sort, aki mindenkit tájékoztatott, hogy a vonulás után is lesz ám program, ne széledjünk szét. Az autósok és a kerósok kölcsönös biztonságát egy tucat motoros rendőr garantálta. Meg egy pár lovasrendőr, ámbár ők lehet hogy a kézimeccs miatt érkeztek a helyszínre.

Az útvonal véleményem szerint lehetett volna hosszabb is, hisz ha ezzel a sebességgel haladtunk volna, amivel haladtunk is, akkor az még mindig teljesíthető lett volna mindenkinek. Kaposvár fontosabb helyeit azért így is végiglátogattuk, nem egy nagyváros ám ez. Körbeértünk szépen, tömeg ismét a téren. Sajnos a bringaemelést még nem indenki ismeri, vagy éppen nem vállalta be, ugyanis a zöldek többszöri felszólítására is csak szórványosan emelgettek, de azért az érzés megvolt így is. Kaposvár még úgysem látott ilyet, de ideje hozzászokni. Úgy vélem, hogy hiányzott még egy hangosító, hiszen mindenki jóhiszeműen maradt a téren, de pár perc információhiány után szétszéledt a tömeg nagy része, mert nem igazán tudták, hol lehet nevezni a különböző versenyekre (bringaszépségverseny, legidősebb és -fiatalabb résztvevő, a felvonulás szépe stb.). Na jó, tudom hogy bagoly mondja verébnek, hiszen én is elsiettem - de nekem volt okom: haza is kellett jutnom.

Telefonon beszéltem Janival, és megtudtam, hogy Orosházán is remekül zajlott minden. Hazafele egy jóval kényelmesebb vonattal áldott meg a sors, ámde mégiscsak úgy döntöttem, hogy bevállalom Somogyszobtól az országutat, így nem átszálltam, hanem megraktam nyélen. Mivel olyan jókedvem volt, ezért (meg mert nagy arc vagyok) nullakézzel jöttem végig. Wow. De ügyes ez a birogeri.

Összegzésképpen: nagyon király volt! Tekerő megye lett Somogy is!

Megkésve, de végül erőt véve magamon, megírom a múlt heti túrát. Az útvonal már jól ismert számomra, hiszen már többször végigmentem rajta. Igazából semmi apropója nincs ennek a körnek, csak kellett a környéken egy olyan 50-70 km közötti, lehetőleg Nagyatádra visszatérő kör, amin szépen el lehet kerekezgetni. Persze az is szempont, hogy lehetőleg minél kisebb legyen a forgalom, illetve látnivaló is legyen. Persze ez akkor nem játszott sok szerepet, így tehát nekivágtam harmadszor is a Kaszó-körnek.

Volt egy célom is az úttal: egy csurgói osztálytársamtól elhozni egy könyvet. Valójában ez csak egy indok volt egy kellemes kis túrára. Meg persze jutalom is. Szóval sajnálatos módon a TV és a monitor előtt ragadtam, így meglehetősen későn indultam, a három órás útítervet figyelembe véve, ez a késés a túra végére materiazálódott.
Első (megnem)állomás Somogyszob, ígyhát irány a víztorony, félkilóméteres enyhe lejtő, juhé lobog a hajunk. Aztán lereccsen az arcunk, ugyanis az út olyan ótvar, hogy szétrázza a jóhiszemű bringás velejét. Lehettem is jóhiszemű, hisze legutóbb csak a szembejövő sávon haladhattam, hisz ezt épp felújították. Nem tudom, ilyenre tervezték-e, de ami most van, az inkább murva, mint aszfalt.

Túléltem, a sima beton igazi megváltás ezek után. A környezet is változik, ahogyan haladunk a somogyi "ősdzsungel" fele, a szántókat felváltják a mesterséges, később a természetes erdők. Kaszóba érve - ami a helyi vadász- és erdőturizmus központja - már igazi erdeit egysávoson repeszthettem, hatalmas fák árnyékában. Egy őz is meghitten sétált át a túloldalra, de jól ráijeszthettem, mert beugrott a fák közé. Itt már kisebb-nagyobb emelkedőkkel és lejtőkkel is találkozhat a kedves errelátogató.
Ez az út leghosszabb szakasza, így úgy döntöttem, beiktatok egy fényképezés (=pihenek kicsit) szünetet. Amúgyis sietnem kellett, eddig sosem sikerült 3 órán belül körbeérnem (pihenőstül!). Hálaistennek nem sokat fotóztam, mert kedves hugom lemerítette az akkut, így 1 azaz egy kép készült.

Az erdő erre már fokozatosan ritkul, majd Szenta után, nyugatra fordulva már az urbanizáció jelei veszik át a hangsúlyt. Csurgóig körülbelül 6 km-en át folyamatosan emelkedik az út, de mindez azért van, hogy ott egy gigantikus lejtőben teljesedjék kis a bringás öröme. Ami rögtön elszáll, meglátva a csurgói dombot, de hát ez már csak így van.
Ház megkeresés, könyvátvétel, majd indulás tovább. Lassan már sötétedik is. Berzencét a térképek messzebre helyezik, mint valójában van (hosszú városszerkezete miatt a központ messze van a táblától), ezért mindig öröm arra menni, fals örömökért (jaj de jó, ilyen gyorsan mentem is 7kilót -azán jó ha van 4).
A látótávolság mellett a hőmérséklet is fokozatosan csökkent, én meg ott süvítek 8 fokban egy rövidgatya, pulcsi kombinációban. Sebaj, saját hibájából tanul az ember: legközelebb jobban felöltözöl édes fiam, vagy korábban indulsz. Vagy nem mész el biciklizni.
Oh, végül ismét nem sikerült 3 órán belül teljesíteni - 7 perc híján.

Itt van egy kellemes és hasznos oldal bringásoknak. Részletes kimutatást készíthetünk tekeréseinkről, és azokat publikálhatjuk, csoportokat hozhatunk létre, összemérhetjük magunkat másokkal és miegymás.
Aki teker jöjjön, és csatlakozzon a Hungarian Bikers (amit jelenleg egyedül én képviselek) csoporthoz, hadd lássák az amcsik hogy mit tudunk.

Szombaton remek idő kerekedett és a pénteki fáradtságomat is sikerült kihevernem - a két dolog egyenes következménye: nyeregbe! Hű, de rég nem tekertem, mennyivel is nyissunk? Legyen mondjuk Berzence, az 20 km és nyugodt, jó állapotú, enyhén lankás aszfaltút. Azért annyira forróság még nem volt, de megkockáztattam egy rövidujjú, rövidgatya kombinációt. Nagyot nem tévedtem. Az úton nem is lett volna semmi említésre méltó, egyszerű kis bemelítés lett volna, ha nagyjából 5-6 kilométerre Nagyatádtól nem látok meg egy lerobbant Zastavát és az idős házaspárt, akik próbálják azt megjavítani. Megálltam és megkérdeztem, hogy mi a gond és hogy tudok-e segíteni. Az idős úr elmondta, hogy itt helyben ezt nem tudja megjavítani. Felajánlottam, hogy ha beérek Berzencére, akkor keresek egy autómentőt vagy szerelőt. Optimista voltam, és 20 percet mondtam, amíg beérek, de legalább volt miért hajtani.

Enyhe szembeszél is hátráltatott, de azért végülis szép időt futva beértem. Akkor többek között bevillant, hogy szombat délután nehéz lesz autómentőt találni, de hát próba-szerencse. Megkérdeztem egy-két járókelőt, de azt mondták, hogy Berzencén szerda délután sem találnák - érdemesebb volna Atádon keresgélni. Hát ez így nem a legjobb, de többet nem tudok tenni - visszaindultam. Visszafele simán tartottam a 30-as átlagot, izom vagyok. Hamar visszaértem a Zastavához, ami még mindig ott rostokolt a valamilyenpuszta közelében (amúgy ha tud valaki ajánlani egy hiperrészletes Magyarország térképet, azt megköszönném. És akkor azt is megmondnám, mi ennek a pusztának a pontos neve.)

A kocsi rendszáma amúgy BAD, ami ugye angolul "rossz"-at jelent, de ezt inkább nem említettem. Elmondtam a fejleményeket. Közben kiderült, hogy a hölgyet egy autós továbbvitte az eredeti célállomás fele, és majd onnan ismerősöktől szerez segítséget. Mi pedig elbeszélgettünk olyan dolgokról, hogy tisztelet, önzetlenség. Szóba került, hogy a motorosok és a bringások mindegyike int egymásnak, de az autósok közül még egy sem állt volna meg segíteni, pedig nem egy haladt el arra. Összetartás kéremszépen.

Innen már nem volt semmi gáz, felmértem hogy mire vagyok képes így frissen, mit kell fejleszteni a bringán és persze magamon. A végső mérleg 41.6 km.

Hát akkor megragadnám az alkalmat és a hosszú téli szünet után bejelenteném az új bringás szezont! Miért is tehetem ezt?
Először is: kijött a bringám a szervízből - megújulva, felfrissülve. Egy enyhe profilváltás is történt, ugyanis installáltattam rá a Maxxis OverDrive hibrid (félig slick, félig terep) gumikat. Ez miért is jó? Azért, mert aszfalton úgy repeszt, mint a nyári villám, ugyanis kisebb felület - kisebb súrlódás. Esztétikailag sem utolsó, az egész bringát kecsesebbé varázsolta. Városon belül körülbelül 10 km/h sebességnövekedést tapasztaltam, ami azért tényleg nem elhanyagolható (sík terepen, legkeményebb sebességben maxra tekerve 35-40 km/h). Egy kisebb átalakítással ez még tovább növelhető, hiszen a hajtókar fogaskerék-beosztása maradt az eredeti, MTB-k igényihez igazított, ezt lecserélve igazi sólyom lesz ebből a keróból.
Persze a radikális külsőcsere módosította a menettulajdonságokat is: szinte újra kellett tanulnom a bringázást. A bedönéseknél vigyázni kell, a gumi könnyen megborul oldalra, ugyanígy a kanyaroknál. Csak óvatosan! A kecsesség a stabilitás rovására megy, de eddig úgy tűnik: megéri.

Persze ha kell, perceken belül visszaalakíthatom CC bringává, csak visszadobom a terep gumikat, és alacsonyabb fokozatba kapcsolok. Wow!

Másodszor pedig: itt a jó idő, itt jönnek a bringás programok is. Itt főképp a Critical Massra gondolok. Ebből akár kettőt is megejthetek: a pécsi felvonulás április 21-én lesz, míg a központi, illetve a többi vidéki demonstráció 22-én, szombaton lesz. Pécs egy röpke 100 kilométer, remélem sikerül eljutnom oda, bár ott nem ismerek helyi bringásokat, de csak alakul majd valahogy. Másnap pedig - ki tudja. Választhatok: Kaposvár, Budapest, Orosháza. Mindegyiknek van jó és rossz oldala is.
Kaposvár közel van, ismerem, hiszen ott tanulok és "lakok" hét közben. Talán még társaságot is tudok szerezni a bringásabb beállítottságú haverok közül. Vonattal 50 km, még saját bringát is tudok vinni. Sőt, akár bemelegítésképp be is kerekezhetek.
Budapest mellett legfőképp az igazi, kritikus méreteket öltő tömeg szól. 20000 bringás - vagy még több - ilyen is ritkán van. Az útvonalterv se semmi: lesz olyan pontja, amikor az elöl haladók láthatják a Duna túloldalán kígyózó tömeg végét, és viszont! Hát mi ez, ha nem nagy feeling? Azonban itt már közlekedési nehézségek akadnak: vonattal 250 km, továbbá IC-vel bringát nem szállíthatok, pedig az mindenképp kell, hiszen ott nem alám senki.
Orosháza: hát mit is mondjak, a legkirályabb város :) Szuperjó, vendégszerető társaság, igazi bringás közösség. Drótszamarat sem kéne vinnem, hisz a helyi bloggerek egyike biztosan dobna alám egyet. Ha nem 8 óra lenne vonattal, nem volna kérdés, hogy hova megyek. Így azonban filozofálhatok...

Sikeresen felhúztam az új bőrt a blogra, a tavaszi megújulás jegyében. A teljes kinézetet Balinto készítette, ezért minden mértékű köszönet számára.

Az időjárás javul, kezdenek kialakulni a bringázáshoz ideális feltételek. Ha így folytatjuk, akkor nem lesz gond májusra a keményebb távokkal, húzósabb célokkal - hiszen az átvészelt tél után majdnem 2 és fél hónap lesz a "bemelegítési" időszak. Miért pont a május? Nos, hát persze, hogy a KaöS nyolcadik alkalommal megrendezendő dolgaira gondolok. Egyébként ha valaki megfejti, hogy "augusztus 19. szombat" után miért "május 26. szombat" jön, az ügyes. Ugyanis az valójában péntek. Tehát akkor mikor lesz a Vadásznap?

Az addig fennmaradó (nem túl sok) szabadidőt sem fogom tétlenül tölteni: igyekszem némi szocio-bringázást végrehajtani; hogy ez mit takar, vagy hogy létezik-e már ilyen - nem tudom, csak sejtem.

Az új szezont megelőző felkészülés a szükséges cuccok beszerzésével kezdem: a bagaboo-tól beszerzek egy pár fényvisszaverő csíkot, a biztonság érdekében. Aztán egy szerelő által végrehajtott nagyszervíz, majd legvégül új slick vagy félterep külső vásárlása.

Gyűlnek a hírek, javul az idő, és készül egy nagy dolog, amiről egyelőre semmi többet. Az előző bejegyzésben a ráncfelvarrás kategóriához illeszkedik a legjobban.

Májusban kezdődik az Asztali Örömök a Pálinkafesztivállal Magyaratádon. Hmm. Érettségi. Pálinka. Jó kombináció lesz.

No, mindjárt itt a tavasz, aztán beindul a bikeblog is újra jól.

Ezek lesznek
Online

• ráncfelvarrás a blogon (validság, egyéb apróságok stb.)
• gyakori(bb) frissülés
• estleg dizájnváltás
• programajánló, avagy ahova én nem tudok eljutni, de másnak érdemes
• miegymás

Offline (az élet dolgai)

• febr. 24 szalagavató (erről kell majd bejegyzés?)
• ballagás
• éreccségi májusban vázze (Léna is ekkor indul. De nem érettségizni.)
• rágyúrunk a hosszabb túrákra, és megvalósítunk egy-két extrém távot.
• minden hétvégére minimum egy túra (ugye mert kollégiumban vagyok, be kell érni ennyivel)
• Asztali Örömök Somogyban szuperjó programsorozat végiglátogatása
• bringa egy-két héten belül nagyszervizbe, aztán leccgó.
• megyünk Zalába Lentiblog Robihoz. Persze hogy bringázni.
• kopaszra nyírni magam. ja, ezt talán mégsem.
  

Méghogy a kerékpározás időjárásfüggő...
Az utóbbi néhány napban kihasználva a tanítási szünet adta lehetőségeket, nem hagyhattam ki a hóban/jégen, azaz a télen bringázás élményét. Egy-két hónapja pihengető kerómat gyorsellenőrzésnek vetettem alá, fékek, csavarok állapota és hasonlók. Lámpám nem működött bevallom őszintén, és nem az elem merült le. A kerékpárnak egyébként azthiszem jót tett az őszi pihenő, ugyanis megszűnt egyre fokozódó nyikorgása, amit eddig semmi sem orvosolt (nem a lánc, nem a hajtómű volt...)

A ruházat korábbi tapasztalatokon alapulva már kesztyűt is tartalmazott, sapka, meleg pulcsi, széldzseki mellett - ha kimelegedik az ember még ez is soknak tűnik. Az egyetlen megoldhatatlan probléma lehet talán, ha valaki nem bírja, hogy jéghideg levegőt szív be a tüdejébe. Hát ezt sajnos el kell viselni, de azthiszem megéri. Ja, orron is lehet lélegezni, csak az nagyobb fordulatszámnál már nem lesz elég :)

Szal nyeregbe pattanás, és pár kör a városban. Az utak csontig lefagyva, hátsó fékkel körülbelül 10-20 m-eket lehetett csúszni, megefelelőképp bedöntve a biciklit. Külső szemlélőknek úgy tűnhetett, hogy ez a gyerek megőrült, de szerencsére nem volt sok nézőm. A kemény mínuszokban nem nagyon járnak a gyalogosok, az előbb említett utakra pedig az autósok nem merészkednek ki, csak elvétve. Így egy kellemes kis játszótérré alakult az úttest :) A járdán elindulás kész művészet volt: az autók ott nem zavarták meg a tükörjég kialakulását, és ha óvatlanul egy ilyen befagyott tócsán felejtettem a hátsót, akkor nagyon frankón kipörgött, és megingott az egyensúly :)

Persze a szűz havat is kipróbáltam, már ahol nem volt túl magas, ugyanis ott egyszerűen nem lehet tekerni a pedált. Érthető okokból. Szóval az normális mélységű hó is alaposan megfogja a kereket, úgyhogy kellemes sport a hóbanbringa.

Oh, és buék mindenkinek.

 
---Kis hó, nagy élmény                     ---Jól csúszik itt erre

Egy reggel épp az osztálysammal MSN-eztem, miközben a szokásos bikeblog ellenőrzést tartottam. Nézem ám, hogy egyszerre 7, majd frissítés után 9 látogató van itt, a szám pedig később csak nőtt... Ilyen nem szokott lenni, ezért gyorsan el is újságoltam a oszttársamnak, aki csak annyit mondott, hogy: persze, hisz kinnt vagy a főoldalon. Én meg WTF arccal gyorsan megnéztem a freeblogot, és láss csodát:



Köszönöm!
A régebbi ajánlások itt tekinthetőek meg.

Nagyon boldog és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

Személyesen nekik nem mondhatom ezért nekik is boldog karácsonyt:
(és bringázzatok sokat jövőre is)

Kerekes János
Misó
Korbely György
Török Attila
Léna
Szula Péter
Robi


Karácsonyi meglepésként:

Internacionális, interkontinentális, interkulturális hiphop:
International, intecontinental, intecultural hiphop
(Greece, Romania, France, Russia, Poland, Mexico, USA, Germany, Hungary)